védő bibornokokat1)-protectores nationum-választottak; ezenfelül egyes államok uralkodói - Ausztria, Franczia-, Spanyolország és Nápoly ugynevezett jus exclusivumot gyakoroltak egyik, vagy másik jelölt ellen 2); mely jognak tiszteletben tartására a bibornokok a conclaveban eskü mellett köteleztetnek.

4. Ősi szokás szerint a római egyház, a német birodalom tényleges felbomlásaig, 1806 a római császári korona oltalma alatt állott; e védnökség megszüntével, melynek eredete Nagy Károly és Pipin idejére vihető vissza, sem uj védnök nem választatott, sem helyébe jogilag más nem lépett.

Az egyházi hatalom egyéb viszonyai a particularis állam- és egyházjog körébe tartoznak. Volt idő, midőn az államok világi dolgokban is a római pápáktól függtek, a kik a császárokat, királyokat és fejedelmeket jogaikban megerősitették 3), a kormányzás és adóztatás tekintetében a főfelügyeletet gyakorolták. Mindez idő folytával, főleg Francziaország ellenállása következtében, megszünt és a római szentszék e részbeni igényei, ma legfelebb némely ultramontánok korszerütlen erölködéseiben találnak sikert nem igérő támogatást.

III. Területenkivüliség.

39. §. Irányadó elvek.

Az államok jogainak bizonyos tekintetben korlátozását vonja maga után a területen kivüliség; vagyis az a kiváltság, melynélfogva bizonyos személyek és a hozzájuk tartozó dolgok, idegen terü

2) Cardinaux, chargés des affaires des Princes après du St. Siège. Ezek, habár csak Chargé d'affaires czimet viselnek, az első rangu követek közé tartoznak. Klüber, V. R.: 212. l.

3) Martens: id. m. 85. 1.; Heffter: id. m. 41. §.

4) Martens: id. m. 125. §. A történelem több példáját jegyezte fel annak, hogy a római pápák a fejedelmeket méltóságaikban megerősitették, vagy ezeknek czimeket adtak; igy II. Sylvester sz. Istvánt a magyar, Jenő pápa I. Alfonsot a portugali királyi méltóságban erősitette meg; II. Honorius Roger grófot siciliai herczeggé, ellenpápája Anaclet pedig Sicilia királyává nevezte ki. Erzsébet angol királynőt a pápa ruházta fel azzal a joggal, hogy magát Irhon királynőjének nevezhesse.

Apáthy: Nemzetközi jog.

leten is saját törvényeik alatt állanak; tehát az idegen állam souverain hatalmának alávetve nincsenek. A területenkivüliség fictión 1) alapszik és arra szolgál, hogy az államok fejedelmeinek és ezek képviselőinek független, semmi más hatalomnak alá nem rendelt jellege, idegen területen is megóvassék. Erre főleg a régibb idők erőszakoskodásai ellenében volt szükség; miért is az idegen nemzetek követei már az ókorban is sérthetetleneknek tekintettek. A régibb korban a területenkivüliség igen sok jog élvezetét biztositotta az illetők részére 2); ujabb időben azonban e jogok mindinkább szükebb korlátok közé szorittattak; mert egyrészről az átalános jogrenddel meg nem fértek, másrészről pedig feleslegesek lettek. Hogy milyen személyeket illeti jelenleg a területenkivüliség joga, arról alantabb szólandunk 3), e helyütt amaz elvek felsorolására szoritkozunk, melyek a területenkivüliségre nézve átalában irányadóul szolgálnak és a következőkbe foglalhatók:

1. A területenkivüli személyek idegen területen is megtartják saját illetőségüket; miért is minden erre vonatkozó viszonyaik saját törvényeik szerint itélendők meg 4). E mellett nincs kizárva, hogy az ilyen személyek idegen területen is illetőséget szerezzenek 5);

1) A területenkivüliséget élvező személyek, ugy tekintetnek, mintha hazájukat el sem hagyták volna. Wheaton: Élém., Tom. I. pag. 122.; Oppenheim: Syst. d. Völkerr., 216. l. A területenkivüliség fictioja egyébiránt nem képezi alapját annak a mentességnek, a melyet az illető személyek élveznek, az csak képletes megfejtése a mentességnek. A területenkivüliség valódi alapját az a tisztelet képezi, melylyel a nemzetek érintkezéseikben, a képviselt állam függetlensége iránt viseltetnek.

*) Ez előjogokat a III. részben tárgyalandjuk.

3) Lásd e munka III. részét.

*) Miután a területenkivüliséget élvező személyek ugy tekintetnek, mintha hazájukat el sem hagyták volna, természetes. hogy személyes jogviszonyaikra nézve az idegen állam törvényeinek alávetve nincsenek.

5) Ez történhetik követeknél: a) ha a követ a követség átvételekor alattvalója volt annak az államnak, a melynél alkalmazva van és ez saját jogáról a követ irányában le nem mondott; b) ha követi minősége mellett az uralkodóhoz, a kihez küldetik, szolgálati viszonyban áll; c) ha az állam alattvalója ellen mint felperes lép fel, a viszonkeresetet elfogadni tartozik; nihil licet actori, quod non licet reo; továbbá qui non cogitur in aliquo loco judicium pati. si ipse ibi agat, cogitur excipere actiones et ad eundem judicem mitti; d) ha az államban ingó, vagy ingatlan vagyonnal, vagy a követi minőségén kivül más foglalkozással is bir, pl. ha kereskedést folytat. L. Bluntschli: V. R. 140. §.

a mely esetben magánjogi viszonyaik tekintetében jellegük épségben tartása mellett

tartoznak.

nemzetközi

az idegen állam törvényei alá

2. A területenkivüliség jelentősége abban áll, hogy az ilyen személyek ellen a külföldi államok sem birói1), sem rendőri 2), sem átalában kormányhatalmat nem gyakorolnak; sőt az ilyen személyek saját szükségleteik tekintetében rendszerint vám- és adómentességet élveznek 3). Ellenben nem igényelhetnek mentességet az olyan szolgáltatások alól, melyek rendszerint ellenszolgáltatás fejében teljesittetnek, a melyek közé az ut-, hid- és kövezetvámok stb. tartoznak 4).

3. A személyt illető területen kivüliség kiterjed azokra a személyekre is, a kik a területenkivüli egyénekkel állami vagy családi 5) összeköttetésben állanak; továbbá azokra a dolgokra, a melyek hivatalos, vagy magán használatukra szükségesek 6); de egyik állam sem köteles megengedni, hogy a területenkivüliség alapján olyan személyek és dolgok, melyek saját területéhez tartoznak, akarata vagy a létező szerződések ellenére, illetősége alól elvonassanak.

1) Mig a középkorban, mely a jog magán jellegére fektette a fősulyt, a magánjogi keresetek a területenkivüli személyek ellen mindenütt elfogadtattak, ujabb időben a civilizált népeknél átalában érvényre emelkedett az a nézet, a mely szerint a területenkivüli személyek az állam birói hatalma alól a többször érintett fictio alapján felmentetteknek tekintetnek. A haveri törvényszék 1827-ben, daczára az államügyészség eltérő nézetének, a haiti néger köztársaság prætendense ellen intézett polgári kereset elfogadását megtagadta.

2) E mentesség azonban nem gátolhatja meg a rendőrséget amaz intézkedések megtételében, melyek a területenkivüli személyek jog- vagy biztonságellenes cselekvényei elháritására szükségesek; e mellett a területenkivüli személyek kötelesek az állam rendőri intézkedéseit és intézményeit tiszteletben tartani. A területenkivüliség tehát abban áll, hogy az illető személyek ellen a rendőrség sem közvetlen, sem közvetett kényszert nem gyakorolhat. L. Bluntschli: id. m. 138. §.; Martens: Einleit. 75., 76. §.

3) Martens: id. m. 89. §.; Bluntschli: id. m. 138. §.; Heffter: V. R. 42. §.

*) Nem terjed ki továbbá e mentesség a vagyonszerzés után járó illetékekre és bélyegekre. E mellett magától értetik, hogy a területenkivüli személyek, a posta és távirdai illetékek tekintetében sem igényelhetnek mentességet.

5) Feltéve, hogy tényleg a területenkivüli személyhez tartoznak; tehát vele egy házban laknak; mert ha a családon kivül önálló állást foglalnak el, a területenkivüliségre igényt nem tarthatnak. A szolgaszemélyzet csak az esetben tekintetik területenkivülinek, ha nem alattvalója annak az államnak, a melynél a területenkivüliséget élvező személy alkalmazva van.

6) Bluntschli: id. m. 153. §.

4. Nem áll jogukban a területenkivüli személyeknek magukat a külföldi állam illetősége alól, olyan magánjogi ügyeik tekintetében kivonni, a melyekre nézve akkor is, ha távol volnának, a külföldi hatóságok illetősége alá tartoznának; miután jelenlétük által az állam jogain változás nem történhetik. Hogy ezenfelül az idegen államok illetősége, a területen kivüli személyek tekintetében, alávetés által is megállapittatható 1), a dolog természetéből következik ; de magától értetik, hogy az ilyen alávetés, a fejedelmek képviselői részéről, érvényesen csak akkor történhetik, ha erre feljogosittatnak. Minden esetben szabályul szolgál, hogy az állam a területenkivüli személyek és dolgok tekintetében közvetlen hatalmat nem gyakorolhat, végrehajtást közvetlenül nem foganatosithat 2).

5. A területenkivüliség kivételes állapot, mely csak addig tart, mig keletkezésének oka meg nem szünik. A visszahivott követek a területenkivüliséget addig élvezik, mig az elfogadó országot közvetlenül el nem hagyják; mindazonáltal ez nem akadályozhatja meg az illető állam alattvalóit, hogy a visszahivott követ vagyonán magánjogi követeléseiket érvényesitsék 3).

IV. Állami szolgalmak.

40. §.

Közelebbi meghatározásuk.

Azok a természetes viszonyok, a melyek közt az egyes államok egymás mellett keletkeztek, bizonyos korlátozásokat természetes állami szolgalmakat, servitutes juris gentium naturales

1) Bluntschli: id. m. 140. §.

* Ennek alapját az a nemzetközi tekintet képezi, hogy a birói kényszereszközök alkalmazása, mely a területenkivüli személy javai, vagy magánjogai ellen intéztetik, annak nemzetközi függetlenségét és sérthetlenségét támadná meg. Az: impera sed in subditos elv szerint a területen kivüli személyekre, az állam fenségjoga azért nem alkalmazható, mert ezek az államhoz alattvalói viszonyban nem állanak; az érintett elv alkalmazásának pedig ez képezi alapját.

3) A területenkivüliség megszünésével a dolog természetéből folyólag megszünnek azok a kiváltságok is, melyek a kivételes állással egybekötve voltak; az illető személy elveszti nemzetközi jellegét és mint magán egyén lép vissza a társadalomba.

vonnak maguk után 1), melyek alól egyik állam sem vonhatja ki magát anélkül, hogy a dolgok természetes rendét meg ne zavarná, és ezzel együtt a békés együttlétnek szükséges szabályait meg ne sértené. A természetes szolgalmak közé tartozik különösen az a kötelezettség, melynélfogva az államnak nem áll jogában a vizek természetes lefolyását megváltoztatni, vagy meggátolni 2). E szolgalom alapjait már a római jogban találjuk, mely szerint l. 1. §. 22. D. (39. 3.) semper haec est servitus praediorum inferiorum, ut natura profluentem aquam recipiant. Midőn azonban a tételes nemzetközi jogban szolgalmakról, vagyis a fenségjogok korlátozásáról szólunk, nem értjük azokat, melyek az államok nemzetközi összeköttetéséből, s a viszonyok átalános természetéből szükségkép következnek, a milyen pl. az a kötelezettség, a melynél fogva az egyes államok az idegeneket bizonyos védelemben részesiteni, a hajózást a nagyobb folyókon megengedni tartoznak. A tételes nemzetközi jog szempontjából fontossággal birnak, sajátságos jogi természetüknél fogva az önkéntes szolgalmak, -servitutes juris gentium. voluntariæ melyek akkor erednek, ha az egyik állam fenségjogait idegen államterületen gyakorolhatja; vagy ha az egyik, teljesen független állam jogai, a másik állam - vagy kivételesen a nemzetközi jog oltalma alatt álló testület, vagy család — - javára bizonyos tekintetben szerződésileg 3) és állandóan korlátoltatnak 4). Tekintettel az önkéntes szolgalmak jogi természetére és arra, hogy a természetes szolgalmak szerződések által hasonlag rendezhetők, egyébként pedig az átalános magánjogi szabályok alá esnek 5), e helyütt kiválóan az önkéntes szerződési — szolgalmakkal kell foglalkoznunk.

A szolgalmak alanyai ugy az egyik, mint a másik értelemben

1) Martens Fr.: id. m. 365. 1.; Kiss: id. m. 206. 1.; Resch: id. m. 75. 1.

2) Oppenheim a természetes szolgalmakat nem ismeri; szerinte vannak a nemzetközi jogban is obligationes imperfectae, melyeknek meg nem tartása, vagy figyelmen kivül hagyása a concert Européénből való kizárást vonná maga után. Syst. d. V. R. 140. §.

3) Szerződésileg állapittattak meg különféle szolgalmak, a francziaporosz tilsiti békekötés 16. czikkének megfelelően, Franczia-, Poroszés Szászország közt. Egész sorát a szerződésileg létesitett szolgalmaknak sorolja fel Klüber: Völkerr. 155. 1. jegyz.

4) Bluntschli: Völkerr. 353, 355. §§.; Martens: Einleit. 73. §.; Klüber: Völkerr. 137. §.; Heffter: Völkerr. 43. §.

5) Martens Fr.: id. m. 365. l.; Resch: id. m. 75. 1.