Imágenes de páginas
PDF
EPUB

szabályoknak, melyek szokás, vagy szerződések alapján a nemzetek és államok kölcsönös jogviszonyait megállapitják és biztositják. A nemzetközi jog tehát az államok közt a külső államjogot képezi1); ellentében az államban keletkező és létező jogviszonyokat szabályozó belső, tulajdonképeni államjoggal 2).

A nemzetközi jog, a mennyiben forrásait a szokás és a nemzetközi szerződések képezik, kétségtelenül a tételes jog természetével és jellegével bir 3), tehát a bölcseleti nemzetközi jogtól lényegesen különbözik 4). A nemzetközi jog továbbá európai jog; nem mintha csak Európában volna érvényes; hanem mert kétségtelenül az urópai keresztény culturának köszönhető. A közös emberi természet a nemzeteket az emberiség összeségében egyesiti; és a nemzetek eredeti joguknál fogva követelhetik, hogy emberi természetük minden más nemzet által elismertessék. E jogot azonban a föld népei nem minden időben ismerték el; az csak bizonyos körökben, kiválóan pedig az európai keresztény államokban nyert öntudatos kifejezést. A civilizált nemzetek vannak különösen hivatva és képesitve, az emberi nem átalános jogérzetét kifejteni, s a civilizált államoknak, mint a nemzetközi jog képviselőinek és rendezőinek áll főleg kötelességükben, e jogérzet

1) Heffter: idézett munkájában 1. 1. Bluntschli szerint e megjelölés nem correct, miután a nemzetközi jog lényegileg átalános természetü, s mint ilyen az emberiség jogának tekintendő. 53. 1. Martens Frigyes id. m. 18. 1. szerint a nemzetközi jog: Die Gesammtheit aller Rechtsnormen, welche den Völkern für die Sphäre ihrer gegenwärtigen Beziehungen die äusseren Bedingungen ihrer Lebenszwecke setzen. Szerinte a nemzetközi jog fogalmi meghatározásában a zavar és az ellenmondások akkép honosultak meg, hogy úgyszólván állandó sajátságait képezik a nemzetközi jognak. Id. m. 16. 1.

2) Neumann: id. m. 3. 1.

3) A nemzetközi jog létezését ép oly tekintélyes irók tagadták, mint létezését és kötelező erejét igazolták. Az elsők közé tartoznak: Puffendorf, Thomasius, Puchta, Wippermann és Stahl. A nemzetközi jog védői közé sorozhatók: Hegel, Bluntschli, Rachel, Wolf, Kaltenborn, Seehbohm, Phillimor, Heffter stb. L. e részben Bulmerincq: id. m. 158. s köv. 1.

*) Helyesen mondja Moh 1: id. m. 462. 1. Es ist nicht nur ein wissenschaftlicher Fehler, sondern auch ein für das bürgerliche Leben bedenkliches Unternehmen, wenn das System eines positiven Völkerrechtes nicht auf die nachweisbar vorhandenen Thatsachen beschränkt, sondern nach einen logischen Ideale angeführt und in seinen mangelhaften Theilen mit willkührlichen Behauptungen, oder mit blos philosophisch-rechtlichen Sätzen ergänzt wird.

[ocr errors]

követelményeit kielégiteni és azoknak érvényt szerezni. Azonban, habár Ázsiának, Afrikának és Ausztráliának messze lakó népeinél, az európai nemzetközi jognak legprimitivebb és legszükségesebb tételei is csak kétes elismerésben részesülnek, nem lehet kétségbe vonni, hogy a nemzetközi jog Európa határait tulszárnyalva, előbb-utóbb átalános joggá fog fejlődni épugy, mint általánossá lett az európai civilizatio, mely az egész világot átö vezi, habár nem mindenütt egyenlő formákban mutatkozik. E körülmény azonban a nemzetközi jognak európai jellegét meg nem változtathatja és ázsiai vagy amerikai nemzetközi jogról csak akkor lehetne szó, ha az ázsiai és amerikai államok forgalmát, az európaitól különböző rendszeren felépült és az emlitett államok sajátszerü felfogására visszavezethető jogszabályok rendeznék.

A nemzetközi jog történeti fejlődése.

2. §.
Ó-kor.

Ha a nemzetközi jog történeti fejlődését kutatjuk, vissza kell mennünk a világforgalom eredetére; mert minden érintkezés, melyben a nemzetek béke és háboru idejében egymáshoz állottak, bizonyos jogviszonyt tételez fel. A történelem kétségtelen tanuságot tesz arról, hogy az ókor barbár népeinél létezett bizonyos vallá sos tisztelet más nemzetek követei iránt1); létezett vendégjog és szokásos volt a kölcsönös érintkezés végett követeket küldeni és elfogadni2), nemzetközi szerződéseket kötni, a háborut békekötés által befejezni. Első nyomait ez intézményeknek kétségen kivül ott kell keresnünk, a hol

1) Holzendorf: id. m. 162. 1. Már a legrégibb időben elvként ismertetett el, hogy a követen történt sérelem által a küldő állam sértetik meg. Az ilyen sértés a jogos háboru okai közé számittatott. Dávid, a ki Hanonhoz az amoniták királyához, követeket küldött, hogy ennek édesatyja halála feletti sajnálkozását kifejezze, követeinek megsértését véres háboruval boszulta. meg. A perzsáknál a királyi követek, a kik a külföldi államokkal érintkeztek, szent személyeknek tartattak.

2) China, 64-ben Kr. e. küldé első követeit nyugotra. Hogy az indus fejedelmek is használtak követeket, törvénykönyveik igazolják, melyek a követséghez szükséges képességről s a követek kötelességeiről részletes intézkedéseket tartalmaztak. Az egyptomiaknál sem volt ritka a követek náhaszlása, a kik kitünő jogokat élveztek és szent személyeknek tartattak.

a nemzetközi érintkezés természetes és ép azért elengedhetlen feltételei leginkább megvoltak. Ez áll különösen Egyptomról, Mesopotámiáról és a Földközi tenger keleti partvidékeiről, melyek a nemzetközi érintkezés feltételeit legelőször ismerték fel és használták ki. Nevezetes szerepet játszanak a nemzetközi forgalom létesitésénél az emlitett államokon kivül az izraeliták, az assyrok, a pérsák és a phoenicziek, akik a nemzetközi jog kezdetleges fejlődésénél jelentékeny tényezők voltak.

Az ó-kor nemzetközi joga azonban inkább negativ természetü yolt, mely vallásos érzelmekből vette ugyan eredetét, de rendszerint a legellenségesebb exclusivitásban nyilvánult 1). A keleti világ theocraticus elve az idegen istenek tisztelőinek mi jogot sem tulajdonitott, s az ó-szövetség papjai nem ritkán hirdeték a szomszéd idegen törzsök kiirtását. Magában a mózesi törvényhozásban, a rabszolgaság tekintetében, nyilvánuló szelidebb felfogás mindössze csiráit képezi az emberi jogok elismerésének. A patriarchalis monotheismuson átviláglannak ugyan a testvérszeretet sugarai; de a jogérzet megállapitására alig tett többet a semminél.

A classicus hellen nemzet, melynél az egyedüli jogforrást az állameszme képezte, a nemzetközi jogot valódi jelentőségében nem ismerte. A vallás, nyelv és cultura közössége, a hellen városok közt a nemzeti egység és testvériség elemeit és feltételeit lehetővé tette ugyan 2); a hellen városok lakosai egymást testvéreknek tekintették; az amphyctionak szövetsége3) kétségen felül egyik legkitünőbb

1) Martens Frigy.: id. m. 35. 1.; Neumann: id. m. 10. 1. 2) Das Bewustsein gleichen nationalen Ursprunges wirkt überall als eine der bindenden Elemente des Völkerlebens, es weckt in den Nationen das Gefühl der Verwandschaft und der Solidarität der Bestrebungen wie der Interessen. Martens Fr.: id. m. 43. l.

3) Ilyen szövetség, mely eredetét Amphyctiontól Deucalion és Pyrrha fiától vette, Görögországban több volt, de nagyobb részük iránt történeti adatokkal nem birunk; legnevezetesebb a delphi szövetség volt, mely Görögország legtöbb államát egyesité magában. E szövetségbe tizenkét görög állam küldött két-két követet, a kik nagy ünnepélyességgel ültek össze a felmerült viták elintézése végett. Ha a vétkesnek talált nép a kiszabott pénzbírságot bizonyos időre meg nem fizette, kétszerese rovatott reá és ha ezt sem fizette meg, a szövetség fegyverrel kényszerité engedelmességre; mint ezt a tiz éves pho ciai, vagyis a szent háboru példája mutatja. E szövetségről, melyhez később harmincz állam tartozott, még Antonin római császár idejében is tétetik emlités. L. részben Holzendorf: id. m. 211. s köv. 1.; Martens Fr. id. m. 49., 50., továbbá 63. s köv. 1.

mintája volt az ujabb korban teljesen kifejlett államszövetségnek; e szövetség, mely a tagoknak egymás, vagy idegenek elleni igényeit, vitássá vált követeléseit külön választott birái által elintézte, mely a követségi, hadizenési és békekötési jogot gyakorolta, mely végre a menedékjogot törvény által szabályozta, bizonyos tekintetben nemzetközi jelleggel birt; de e jelleget csak a szövetség tagjaival szemben. tartotta meg és maguk a szövetség tagjai, a többi ugynevezett barbár népekben természetes ellenséget láttak, a kik ellen a háboruban a cselt és az erőszakot jogos eszköznek tartották. A ki valamelyik államnak nem volt polgára, jognélküli barbárnak tekintetett; a tengeri rablás dicsőségnek tartatott1); a görögök azokat a szabályokat, a melyeket az érintkezésben egyéb nemzetekkel a követek, a menhelyek, a szerződések és a hadviselés tekintetében követtek, nem azért tartották meg, mintha azok megtartására magukat jogilag kötelezve érezték volna; hanem mert e szokást a vallás, eskü, vagy az istenek oltalma alá helyezettnek tekintették és megsértését a vallással ellenkezőnek tartották volna.

Tulajdonképeni nemzetközi jogot a rómaiaknál a jogtudomány e genialis mivelőinél sem találunk. A tizenkét táblás törvény eme szavai: adversus hostem aeterna auctoritas esto; továbbá a justiniani jogban is fenmaradt elv, melynél fogva azok a nemzetek, a melyek Rómával szövetséges viszonyban nem állottak, mint hostes tekintettek 2), eléggé mutatják, hogy a nemzetek jogai iránt a rómaiknál sem találunk kedvezőbb felfogást, mint a helleneknél. A rómaiak nemzetközi joga commune omnium hominum jus), vagy quod apud omnes gentes peraeque custoditur4) nemzetközi viszonyokkal soha sem

[ocr errors]

1) Oppenheim: 11., 12. 1. Mancini: id. m. 10. 1. Demosthenes megkisértette annak az igazolását, hogy az ugynevezett barbarok a természet által a görögök rabszolgáinak rendeltettek. Martens Fr.: id. m. 33. 1.

2) L. 5. §. 2. D. (49., 15.)... nam si cum gente aliqua neque amicitiam, neque hospitium, neque foedus amicitiæ causa factum habemus. Lásd továbbá 1. 24., ugyanott, és Cod. 1. 8. (51., 50.).

3) §. 1. Instit. (1. 2.) Omnes populi qui legibus et moribus reguntur, partim suo proprio, partim communi omnium hominum jure utuntur; továbbá l. 1. §. 4. D. (1. 1.) Jus gentium est quo gentes humanæ utuntur; quod a naturali recedere facile intelligere licet, quia illud omnibus animalibus, hoc solis hominibus inter se commune sit.

*) §. 1. Instit. (1. 2.); l. 9. D. (1. 1.) quod vero naturalis ratio inter

1

e

1

foglalkozott és alig tekinthető egyébnek, mint a különböző nemzeteknél egyaránt divatozott, nagyobbrészt magánjogi viszonyokat tárgyazó jogszabályok összegének 1). A rómaiaknak jutott világtörténeti missio természetszerüen kizárta a békés nemzetközi viszonyok lehetőségét és elvi tagadását involválta a nemzetközi jog elismerésének. Az olyan nemzettől, melynek egyedüli törekvése a világ meghóditása s uralmának kiterjesztése volt, nem lehetett várni, hogy a nemzetközi jog lehetőségét elismerje, és összpolitikája ellenére kötelezőknek tekintsen olyan jogszabályokat, melyek a nemzetek jogegyenlőségének és szabadságának elévühetlen alapját képezik 2). Mindamellett nem lehet tagadni, hogy a rómaiknál találunk első nyomaira a civilizált nemzetközi jognak 3). A rómaiak, mielőtt valamely nemzet ellen háborut inditottak volna, követelésüket követeik feciales - által jogi formában bejelentették, s a követelés megtagadása esetében a háborut ünnepélyesen megizenték. Habár a háboru alatt kegyetlenül és kimélet nélkül jártak el, a meghóditott népek szokásait és vallását oltalmazták. Mindez később a császárság politikájában oszlott fel, mely a gyengébbek irányában nagyszerü és kiméletes, de világhóditó tendentiájában, ha kellett, különösen a vetélytársak ellen, megsemmisitő volt. E politika midőn messzeható gondolattal az ismert világot, osztatlan egységnek tekintette, felemelkedett ugyan a humanismus magasztos eszméjéhez 1), de a nemzetközi jog megállapitására azért nem vezethetett, mert czélja nem a nemzetek közt létesitendő jogközösség, hanem Róma korlátlan uralmának biztositása volt.

omnes homines constituit, id apud omnes peræque custoditur, vocaturque jus gentium, quasi quo jure omnes gentes utuntur.

1) Resch: id. m. 10. 1.; Neumann: id. m. 11. l.

2) Martens Fr.: id. m. 55. l.

3) Neumann: id. m. 11. l. A rómaiakat illeti kétségtelenül az érdem a nemzetközi jog első mivelését illetőleg; ők alapitották a collegium feciale-t, melynek feladata a nemzetközi jog körébe eső ügyek vezetése volt. A jus feciale joggal tekinthető a nemzetközi jog törvénykönyvének, melyben a háborut és a békét, a szövetségeket, az idegen követekkel való bánásmódot, s átalában az idegen népekkel elintézendő államügyeket tárgyazó intézkedések foglaltattak. A mi ez intézmény keletkezését illeti, a régi irók majd kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy a collegium feciale-t Numa Pompilius alapitotta, kinek unokája Ancus Martius a collegium szabályait tetemes pótlásokkal kiegészitette. Livius (libr. I. cap. 32.) a feciale collegiumot Ancus Martiustól származtatja.

4) Martens Fr.: id. m. 52. 1.

« AnteriorContinuar »