Imágenes de páginas
PDF
EPUB

anélkül, hogy a tételes jogra kellő figyelemmel lett volna. Wolf munkája latin nyelven és a mathematicai rendszerre fektetve, tehát tudományosan levén irva, nem nyert olyan elterjedést, mint Vattel Imrének1) gyenge forditása és népszerüsitése. Vattel e munkája által, mely kevesebb belértékkel mint gyakorlati jelentősséggel birt, az ujabb korig első rendü tekintélylyé emelkedett; anélkül, hogy ezt tudományos szempontból megérdemelné. Hiányait nemcsak a sürün előforduló ellenmondások; hanem az is képezi, hogy munkájának jelentékeny részét olyan tanok képezik, melyek a nemzetközi jog körébe tulajdonképen nem tartoznak. Kevésbbé jelentékenyek Bourlamaqui J. J. 2) és Rayneval Gérard3) munkái, melyek a nemzetközi jogot a természeti jog alkalmazásaként tárgyalják.

A Wolf-féle iskolát legalább Németországban a XVII. század vége felé kiszoritották Kant Immanuel és számos követői. Kant az egyeseknél ugy, mint a nemzeteknél, a természeti állapot fictiójából indul ki, mely a háboru állapota. Ennek a nemzetközi jog terén a külső támadások elleni védelemre irányuló államszövetség által kell véget vetni. De mert ez a világ összes népeit nem egyesitheti, az egyes államokat egyesitő szövetség pedig ezek közt ismét a természeti álla

à Leide 1772.; Jus gentium methodo scientifica pertractatum. Halle 1749. E munkából egy franczia kivonat következő czim alatt jelent meg: Principes du droit de la nature et des gens; extrait du grand ourrage de Mr. de Wolf par Mr. Formey à Amsterdam 1758.

1) Le droit des gens, ou principes de la loi naturelle, appliqués á la conduit et aux affaires des nations et des souverains; par Ewer. de Vattel à Londres (Neuchatel) 1758. et à Leide 1758. Párisban 1838. jegyzetekkel de Cham brier d'Oleires, Gf. Hautrive és Pirheiro-Ferreira; 1863. par Pradière Fodere. Németre forditotta Schulin J. P. Frankfurt u. Leipzig 1760.; angolra Chitty J. következő czim alatt: Vattel: the law of nations 1834. 6. kiad. 1844. Habár Vattel a maga munkáját a Wolfféle mű átdolgozásának jelenti ki, attól az önállóságot teljesen elvitatni nem lehet; mert ha az anyag nagyobb részében mesterének gondolatait reproducálja, annak a dogmáit teljesen magáévá nem teszi. Martens Fr.: id. m. 161. 1.; Mancini: id. m. 16. l.

2) Principe du droit de la nature et des gens, par J. J. Bourlamaqui ; avec la suite du droit de la nature, augmenté par M. de Felice à Yverdon 1766-1768. Ujabb kiadása: Droit de la nature et des gens par J. J. Bourlamaqui. Nouv. édit revue par M. Dupin. Paris 1820 és 1821. Kivonatát képezi a következő munka: Leçons de droit de la nature et des gens, par M. de Felice à Yverdon 1769.

3) Institutions de droit de la nature et des gens, par Gérard de Rayneval à Paris, 1803.

potra vezet, az örök békét elérhetlen ideálnak tekinti, mely lehetséges csak akkor volna, ha a nemzetek respublikailag szabadok lennének; egymással fœderativ alkotmány által összeköttetésbe hozatnának és sem állandó hadsereget, sem beavatkozást, sem államadósságot, sem végre a szabad országok és szabad néptörzsök közt területi viszályokat nem türnének. Kant és Fichte a nemzetközi jogot nem az állam és az államok jogára, hanem az átalános népjogra állapitják. Hegel Frigyes a tiszta individualismuson felül emelkedve, a harczjogot az állam objectiv jogából indokolja.

Habár a tételes irány Zucheus ideje óta a nevezetesebb irók műveiben kiváló szerepet játszik, a tételes nemzetközi jog sikeres mivelése, valódi forrásainak felismerésével kezdődik. A nemzetközi jog forrásait főleg az államszerződések és egyéb közokiratok képezik, valódi mivelését tehát azok kezdették meg, a kiknek a nemzetközi szerződések gyüjtésében, a kezdői szerep jutott. De a mit e részben Leibnitz megkezdett és mások sikeresen folytattak, csak anyaggyüjtés maradt és a tételes nemzetközi jog tudományos megalapitásának ép oly kevéssé tekinthető, mint Mahly munkája 1), mely a nemzetközi okiratok gazdag tárházának tartható ugyan, de a tudományos feldolgozást teljesen nélkülözi. Az anyag első feldolgozója volt Moser J. J., ki azt az átalános nemzetközi jogtól nagyon is elválasztva, rendszerbe önteni megkisértette. Moser a történelem és gyakorlat szempontjából, de egyszersmind Bynkershoeck Kornél 2) nyomán tárgyalja a nemzetközi joganyagot, öreg korában irván meg tételes nemzetközi jogát 3), mely alapjául szolgált Martens G. F.,

1) Droit public de l'Europe. 2 kötet. Páris 1747.

2) Quæstinum juris publici libri duo. Lugd. Bat. 1734.; másod. kiad. 1772. Összes munkáit előszóval ellátva kiadta Vicat Phil. Lausanne (Coloniæ All.) 1762.

3) Moser Jan. Jakab munkái időrendben a következők: Anfangsgründe der Wissenschaft von der heutigen Staatsverfassung von Europa und dem unter den europäischen Potenzen üblichen Völker- und allg. Staatsrecht, Tübingen, 1732. Entwurf einer Einleitung zu dem allerneuesten Völkerrecht in Kriegs- und Friedenszeiten, 1736.; Grundsätze des jetzt üblichen europäischen Völkerrechts in Friedenszeiten. Hanau 1750.; ujabb kiad. Frankfurt 1763, Nürnberg, 1777.; Grundsätze des jetzt üblichen europ. Völkerrechts in Kriegszeiten, 1752.; Erste Grundlehren des jetzigen europ. Völkerrechts. Nürnberg, 1778. Agg korában kezdette meg kimeritő munkáját: Versuch des neuesten europäischen Völkerrechts, vornehmlich aus Staatshandlungen seit 1740., melynek X-ik kötetét 1780-ban fejezte be. Ehhez

Apáthy: Nemzetközi jog.

4

Günther G. K. 1), Saalfeld F. 2), Schmalz Th. A. H.3), Klüber J. L., Schmelzing), Pölitz) és Zacharia K. S. rendszeres munkáinak. A legkitünőbb munkákat Martens 6) és Klüber7) irták, kik a nemzetközi jogot sok szellemmel tárgyalják, anélkül, hogy mindenben következetesek lennének. A bölcseleti nemzetközi jogra keveset ügyelve, nem képesek positiv tételeiket magosabb elvekből indokolni. Jelentékeny befolyással volt a nemzetközi jog tudományos fejlesztésére Martens; a mennyiben e század első felében ugyszólván kizárólagos mintául és forrásul szolgált a nemzetközi jog irodalmában. Különösen az angol és az amerikai irók voltak terjesztői a Martens által kijelölt iránynak. Ez irányt tükrözi vissza, Wheaton Henrik északamerikai követ munkája o), a ki egészben

járultak még: Beiträge zu dem neuesten europ. Völkerrecht in Friedenszeiten, 1777-1780-ig öt kötet; Beiträge zu dem neuesten europ. Völkerrecht in Kriegszeiten, melyből 1779-től 1781-ig három kötet jelent meg; de a halál meggátolta a fáradhatlan öreget e munkája befejezésében, mely kétségen kivül sok becses dolgot tartalmaz.

1) Günther: Europ. Völkerrecht in Friedenszeiten. Altenburg, 1783. 2) Grundriss eines Systems des europ. Völkerrechts Göttingen, 1809. Handbuch des positiven Völkerrechts. Göttingen, 1822. és Tübingen 1833.

3) Das europ. Völkerrecht. Berlin, 1817., olaszul 1821., francziául 1823. 4) Syst. Grundr. des pract. europ. Völkerrechts. Rudolst., 1818. Lehrbuch des europäischen Völkerrechts. Altenburg, 1821.

5) Pract. europ. Völkerrecht; Diplomatie u. Staatspraxis. Leipzig, 1824. Prima linia juris gentium europ. practici. Gött., 1786.; Précis du droit des gens moderne de l'Europe fondé sur les traités et l'usage, à Göttingue, 1789, a második kiadás következő kiegészitéssel jelent meg: pour servir d'introduction à un cours politique et diplomatique. Gazdagon de félszegen commentálva Pirheiro-Ferreira (portugalli volt miniszter) által. Páris, 1831. Vergé által commentálva 1858. és 1864. Az első kiadás angol nyelven következő czim alatt jelent meg: Summary of the law of Nations etc. translated from tho french by Villiam Cobbet. Philadelphia, 1795. Einleitung in das polit. europ. Völkerrecht auf Verträge und Herkommen gegründet. Göttingen, 1795.

Droit des gens moderne de l'Europe, avec un supplément contenante une Bibliothec choisie du droit des gens. Stuttgart, 1819.; Das europ. Völkerrecht. Stuttgart, 1821. Második kiadás Morstadtól. Schaffhausen, 1851.

$) Elements of intern. Law. London, 1836., 8. kiad. Boston, 1866. ; jegyzetekkel Lawrence-tól. Bost. Lond. 1863.; franczia kiadásban. Lipcse, 1847; negyedik kiadás ugyanott 1864. Histoire des progrès du droit des gens en Europe et en Amerique depuis la paix de Westphalie jusqu'à nos jours, negyedik kiadás. Lipcse, 1865. E két munkát egybefoglalta Lawrence W. B. Commentaire sur les éléments du droit international et sur l'histoire des progrès du droit des gens de Henri Wheaton. Leipzig, 1868.

:

véve tényleges és gyakorlati szempontból indul ki ugyan, de a nemzetközi jogot, mint ama jogszabályok összeségét tünteti fel, melyek a független államok társulatának természetéből következnek és ezek kölcsönös érintkezéseit megállapitják. Belértékre nézve határozottan magasabb szinvonalon áll Phillimore R. munkája 1), mely a nemzetközi jog egész körére kiterjed és a continentalis nemzetközi irodalomnak és jogviszonyoknak olyan alapos ismeretét tünteti fel, a minőt az angol jogászoknál általában constatálni nem lehet. E mellett Phillimore olyan nemzetközi kérdésekkel is foglalkozik, a melyeket elődei figyelemre nem méltattak. Ezek közé tartoznak különösen a római curiának viszonyai a katholikus államokhoz.

Mig Bentham Jeromos kicsi, de szellemdus munkájában 2), a nemzetközi jogot éles criticával kizárólag a hasznossági elvre és az államok kölcsönös érdekeire alapitja, Heftter A. W. 3) az eclecticai irány legjelentékenyebb képviselője tisztán jogi szempontból tárgyalja a nemzetközi jogot és munkájában, mely alakjára és tartalmára nézve a legkitünőbb tankönyvek közé tartozik, a gyakorlati igényekre is kellő tekintetet fordit. Heffter a jogban átalában a személyek külső szabadságát, a nemzetközi jogban pedig az államoknak szabad és közös egyetértésből eredő akarat nyilvánitását ismeri fel; szerinte a nemzetek egymással való érintkezéseikben a jog alól magukat fel nem oldhatják, ha saját lételüket és viszonyaikat a többiekhez megsemmisiteni, vagy veszélyeztetni nem akarják. Heffter felfogása, a mennyiben a nemzetközi jognak egyik fő részét emeli ki, teljesen jogosult. De ha a közös akarat jogokat létesithet, azokat meg is szün hetheti; a mely esetben a nemzetközi jog, bármily kivánatosnak és szükségesnek mutatkozzék is, mindössze csak önkényes jog volna. A nemzetközi jog azonban ilyen ingatag alapon nem construálható; annak alapelveitől a világforgalom lehetősége van feltételezve, mely nélkül haladás nem képzelhető.

Az emlitett irókon kivül, a kiknek munkái az alapvető dolgozatok közé sorozhatók, még kiemelhetők a németek közül: Oppen

1) Phillimore R. Commentaries opon international law. Négy kötet. London, 1854-61.; második kiadás 1871-74.; harmadik kiadés 1879 óta. 2) Principies of international law, összes munkáinak VIII. kötetében. Collected by Bowring. London, 1839.

3) Das europäische Völkerrecht der Gegenwart, auf den bisherigen Grundlagen. Ötödik kiadás. Berlin, 1867.

heim H. B.; Neumann L. 1); Holzendorf és Martens Fr. Az angolok közül: Manning Ake 2); Wildmann R.); Twiss Travers 4). Az amerikaik közül: Kent 5); Hallew H. W. 6) és Bello A.7). A spanyolok közül: de Pandó M.), de Ferrates E. 9), Riquelme A. 10) és Calvo Ch. 11). Az olaszok közül: Carnazza Amadi12); Mancini; Pierantani és Luigi Palma. A különben oly gazdag franczia irodalom a nemzetközi jog köréből rendszeres munkát nem mutathatott fel; az első kisérlet e téren Funk-Brentano és Sarel franczia iróktól származik 13). Végre nem lehet emlitetlenül hagyni Dr. Bluntschli J. C. heidelbergi tanár legujabb munkáját: Das moderne Völkerrecht der civilisirten Staaten, als Rechtsbuch dargestellt, melyben a nemzetközi jogot törvénykönyv alakjában tárgyalva, szabályait Lieber Ferencz newyorki tanár példájára, codificálni megkisértette.

1) Neumann L.: Grundzüge des heutigen europäischen Völkerrechts. 2-ik kiadás. Bécs, 1877.

2) Manning Ade: Commentaries an the law of nations. London, 1839. 3) Wildmann R.: Institut of international law. I. II. London, 1850. 4) Twiss Travers: The law of nations. Oxford, 1864. II. kiadás. 1875 (két kötet).

5) Kent: Commentaries on American Law. 5-ik kiad. New-York, 1844. Abdy által revideálva. Cambridge, 1866.

6) Halleck H. W.: International law. New-York, 1861. A második kiadást rendezte Sir Sherston Backer I. II. London 1878.

) Bello A. Principios de Derecho de gentes. Paris, 1840.; ujabb kiad. Madrid, 1844.

8) De Pandó M.: Elementos des Derecho internacional. Madrid, 1843. 9) De Ferrates E.: Codigo de Derecho internacional. I. II. Barcelona, 1846-47.

10) Riquelme A.: Elementos de Derecho publico internacional. Madrid, 1849.

11) Calva Ch.: El Derecho internacional. Paris, 1868. (Francziául mint második kiadás Le droit international. Paris, 1870. és 1872. két kötet). A harmadik kiadás négy kötet. Párizs, 1880-81.

12) Carnazza G. Amadi: Elementi di diritto internacionale. Catania, 1867.

13) Funk-Brentano et Sarel: Précis du droit des gens. Paris, 1877.

« AnteriorContinuar »