Imágenes de páginas
PDF
EPUB

Azonban, habár az egyik állam colossalis növekedése, a többiek részére a végszükség jogát nem állapithatja meg, – ezeknek kétségtelenül jogukban áll, valamely államnak olyan növekedését, a melybez kétségtelen jogczimet még nem nyert meggátolni; a nélkül, hogy az erre irányozott lépések jogsérelmet állapitanának meg. Ugyanez áll az egyes államok közti egyensulynak pillanatnyi megzavarásából ered hető veszélyekre is. A mult században gyakran megtörtént, hogy a határozottan hóditásra irányzott báboruk, a megzavart egyensuly helyreállitásának szükségességével motiváltattak 1). Ha ilyen változások érvényes jogczimből veszik eredetüket, minden ellenállás jogtalanság lenne; ez esetben a præventiv politikának a feladata a lehető káros következményeket elháritani. A valódi egyensuly a különböző államoknak békés együttlétét jelenti. Ez veszélyezettnek, megzavartnak akkor tekinthető, ha az egyik állam tulsulya oly aránytalan mérvet ölt, hogy mellette a többi államok létele, biztonsága lehetetlenné válik. Ilyen esetben nem csak a közvetlenül fenyegetett gyengébb, hanem a többi államok is fel vannak jogositva, az egyensulyt helyreállítani és a kellő biztonságról gondoskodni ?).

Az eddig előadottakból is már világos, hogy a gyakorlatban nehéz a végszükség és a jog közt a határokat megállapitani; mert ez a birói elintézés körén kivül esik. Annyi kétségtelen, hogy az európai nagyobb államok jelenlegi tendentiájával szemben, a gyengébb, államok helyzete alig egyéb a végszükség állapotánál.

28. §. C) Jog megfelelő kormányformához. Minden államnak joga van olyan kormányformához, mely intellectualis és materialis viszonyainak leginkább megfelel. Ebből folyólag jogában áll egyszersmind létező kormányformáját, - mely a belső állam jogkörébe tartozik, — megváltoztatni ). Az ilyen válto

e kisebb államok lételét külső veszély nem fenyegette. L. Bluntschli: Völkerrecht 96. S.

1) Igy Ausztria Törökország egy részét azért követelte, mert Oroszország Lengyelországban terjeszkedett; és Lengyelország felosztása hasonló okokkal motiváltatott.

2) Martens: id. m. 118. §.; Bluntschli: id. m. 98. $.

3) Klüber: id. m. 51. S.; Martens: id. m. 71. $. ; Martens Fr.: id. m. 290. 1. ; Kiss: id. m. 80. l. ; Neumann: id. m. 22. l.

zások ellen a többi államok jogosan akkor sem szóllalhatnak fel, ha a monarchicus állam köztársasággá, vagy viszont átalakul; vagy ha absolut kormányformáját alkotmányos kormányformával cseréli fel. E század első felében, különösen a szent szövetség alapitása óta, az európai nagyhatalmak több congressuson megkisértették, az érintett elv félretételével, még a nagyobb államok belügyeibe is avatkozni, a mint ezt pl. Nápoly és Sicilia tekintetében tették 1). Az európai nagyhatalmak e részbeni eljárása abban állott, hogy a saját kormányuktól eltérőt, vagy annál szabadabbat sehol sem türtek meg; mert a monarchia minden megszoritását, az átalános béke megzavarására irányzott forradalmi törekvésnek tekintették, és annak saját országaikra lehető visszahatásától tartottak. E gyakorlat azonban Francziaországban már 1830-ban kivihetetlennek mutatkozott, helyt adva a nemzet. közi jog elveinek, melyek szerint az egyes államok kormányformájában történt változások ellen, a többi államok csak akkor szólalhatnak fel, ha az eddigi állapotot garantirozták ?), vagy saját jogaikban veszélyeztetnek 8).

A jelzett általános elvből folyólag minden egyes állam ugy saját, mint hatóságainak és hivatalainak neveit, czimeit és czimereit meghatározhatja, illetőleg megváltoztathatja 4); feltéve, hogy intézkedései által más országok jogai nem sértetnek, más államok irányában jogok nem formáltatnak, vagy létező egyezmények nem alteráltatnak. De a kérdéses intézkedések akkor is, ha jogosan történnek, a dolog természetéből folyólag, csak magára az állam r & és hozzátartozóira vonatkozhatnak, kötelezö erővel csak ezekre nézve

1) Lásd 22. lap, 1. jegyzetet.

2) Igy a wesztfáli békekötést Franczia- és Svédország; az 1775-iki lengyel alkotmányt Poroszország, Ausztria és Oroszország garantirozták. Martens: id. m. 71. S.

3) Chacque État, en sa qualité d'être moral distinct et indépendant de tous les autres Etats, peut éxercer tous ses droits souverains, pourvu qu'en les exerçant il ne nuite pas aux droits semblables des autres États. Parmi ces droits se trouve celui d'établir, de changer et d'abolir la constitution du gouvernement de l'État. Aucun État étranger n'a le droit de s'opposer à léxercise de ce droit, à moins que cette intervention ne soit autorisée par quelque convention spécialle, ou par la nécessité de prévenir des événements, qui compromettraient son indépendance et sa sécurité. Wheaton: Éléments. Tom. I. pag. 93.

4) Bluntschli: Völkerrecht 84. S.; Klüber: id. m. 109. S.; Martens: id. m. 122. S.

birhatnak; ugyanazért ha az állam ilynemü intézkedésének, különösen saját rangja felemelésének, más államok irányában is joghatályt kiván szerezni szükséges, hogy intézkedéseit azok által elismertesse -), illetőleg a szokott módon és uton tudomásukra hozza; magától értetik, hogy a formalis elismerés kieszközlésének szüksége csak akkor és ott forog fenn, ha és a hol ellenmondástól lehet tartani, s hogy az elismerés alaptalan megtagadását, sok esetben, az állam megsértésének lehetne tekinteni. A mai viszonyok közt ily ellenmondás a névés czimváltoztatások tekintetében ritkábban fordul elő, mint a mult században, midőn a porosz királyia) és orosz császári сzim 3) felvétele, csak hosszas diptomatiai tárgyalások után ismertetett el érvényesnek 4), sőt e század elején is találunk hasonló példát, midőn a nagyhatalmak a hesseni választó-fejedelem által igényelt királyi czim ellen, az acheni congressuson határozottan tiltakoztak 5). Ujabb időben egyik államnak sem jutott eszébe a franczia császárság restaurálása, vagy az olasz királyság létesitése ellen tiltakozni.

II. Tiszteleti jog.

29. S.

Jelentősége és feltételei. Ha az egyes ember másoktól a külső tiszteletet és becsülést joggal megkövetelheti, még inkább megkövetelhetik ezt az államok nem csak azért, mert egy egész nemzet egységét képviselik; banem azért is, mert olyan erkölcsi és anyagi czélok valósitására rendelt intézmé

1) Bluntschli: id. m. 94. S.; Klüber: id. m. 107. Ş.; Oppenheim: id. m. 173. 1.

2) Porosz királyi czimet a római pápa csak II. Frigyes Vilmos alatt 1786-ban, a német rend pedig 1792-ben ismerte el.

3) Az orosz czár czimét a német császár 1744-, Francziaország 1762és Lengyelország 1764-ben ismerte el.

4) Az elismerés nem ritkán ama feltétel mellett történt, hogy általa az illető fejedelem magosabb rangra igényt ne formálhasson. Igy Franczia- és Spanyolország reversalist vettek Erzsébet czárnőtől, hogy ez magosabb rangra igényt nem tartand. L. Martens: id. m. 152. l. e) jegyzetet.

5) Az 1818. oct. 11- ki jegyzőkönyvben a nagyhatalmak egyuttal kijelentették, hogy a czimváltoztatások felett jövőre közösen fognak határozni. 1) Martens: id. m. 160. S.

nyek, melyek az egész emberiségnek javára szolgálnak. E tisztelet & dolog természetéből folyólag az állam fejét, mint az államhatalom képviselőjét illeti; tehát monarchiákban az uralkodót, köztársaságoknál az elnököt, vagy azokat a személyeket, a kik koronként az állam. kormányzat élén állanak. Egyes magánszemélyek e tiszteletre csak akkor tarthatnak igényt, ha az államot, vagy uralkodóját vagy átalában az állambatalmat képviselik. A külső tiszteletet az állam fejétől csak az olyan állam tagadhatja meg, mely a másik legitimitását joggal megtámadhatja; a mi rendszerint a kölcsönös politicai érintkezés kizárásával jár; a nélkül, hogy ez által a kereskedelmi összeköttetés, vagy átalában a nemzetközi érintkezés az illető államok lakói vagy hatóságai közt minden esetben kizáratnék. Hasonló eljárást követett Ausztria az olasz királyság keletkezésekor, midőn ennek elismerését megtagadta, de egyébkénti érintkezéseit e királysággal meg nem szüntette.

Habár a tisztelet mértéke, melyet egyik állam a másik irányá. ban igénybe vehet, a jogegyenlőség elvével ellentétben nem állhat, – kétséget nem szenved, hogy e tekintetben a hatalom és a régi tekintély, melylyel egyes államok birnak, bizonyos fokozatot állapitott meg közöttük; de a nagyobb tisztelet, melyet egyes államok a most érintett okból élveznek, nem a nemzetközi jogon, hanem részben szokáson, részben pedig azokon a specialis szerződéseken alapszik ?), melyek a császárok, a királyok, a nagyherczegek és egyéb fejedelmek közt bizonyos külső ceremonialis szabályokat állapitottak meg 2).

Egyébiránt valamint más tekintetben, ugy az államokat illető külső tisztelet tekintetében is, bizonyos átalános szabályok szolgálnak irányadóul, melyek a következőkbe foglalhatók:

1. Minden állam köteles a többiek physicailételét tiszteletben tartani; ennéfogva egyik államnak sem áll jogában a többiek lételét, – ha ezt saját fentartása szükségessé nem teszi, — meg. semmisiteni; a legnagyobb igazságtalanság lenne az olyan államtól, mely önfentartására elegendő terménynyel nem bir, a kereskedelmi forgalom elzárása, vagy tulterhelése által a bevitelt megvonni ').

2) Habár e szabályok inkább az uralkodók, mint az egyes államok jogait tárgyazzák, azokat a tételes nemzetközi jog már azért sem mellőzheti, mert az egyes államok közt kitört háboru csetében, s ennek tartama alatt is tiszteletben szoktak tartatni és az uralkodók kiváltságos jogainak részben alapját képezik.

2. A személyiséget illető tiszteletnél fogva, köteles az egyik állam a másiknak ama jogait, melyek állami lételén vagy különös categoriáján alapulnak, mindaddig tiszteletben tartani, mig a rendes határokon tul nem mennek, vagy saját jogaival össze nem ütköznek. Ebből folyólag köteles az állam a többiek uralkodójának és követeinek a szokásos tiszteletet megadni és olyan önkényes cselekvényektől tartózkodni, melyek által mások jogai bitoroltatnának vagy megrövidittetnének 2); a nemzetközi forgalom tárgyait képező intézményeket, melyeket egyes államok saját jogkörükön belől létesitenek vagy szententesitenek, tiszteletben tartani. Az e részbeni gyakorlat nem áll ugyan mindig összhangban a szoros joggal; mert némely államok saját területüken idegen alattvalóknak megengednek bizonyos cselekvényeket, melyeket – habár azokat saját törvényeik tiltják érvényeseknek elismernek; igy például megengednek bizonyos házasságokat, vagy eltörik a csempészetet saját határaikról idegen országokba, a mi a jogszerü nemzetközi forgalommal meg nem egyezik.

3. Mint a világrend egyes tagjai követelhetik az államok, hogy erkölcsi méltóságuk tiszteletben tartassék; ennélfogva minden állam követelheti, hogy szavainak és nyilatkozatainak mindaddig hitel adassék, mig az ellenkezőre jogos ok nem szolgáltatott. Egyik államnak sem áll jogában a másik iránt becsmérlést vagy megvetést tanusitani; ellenben egyik állam sem követelheti a többiektől, hogy legnagyobbnak, legvitézebbnek, legerényesebbnek vagy legkitünőbbnek tartassék 3).

4) Hogy e mellett az egyes államok az őket megillető függetlenségnél fogva, minden olyan intézkedésre fel vannak jogositva, melyek saját kereskedésük és forgalmuknak előnyére szolgálnak, kétséget nem szenvedhet; az a régi elv: quijure suo utitur neminem la edit, az államoknak egymás közti viszonyaira is alkalmazandó.

2) Ilyen jogtalan cselekvény lenne az idegen czimek és czimerek használása, az idegen pénzek utánnyomása, még akkor is, ha abból az illető államra nézve kár nem háromolnék. Martens Fr.: id. m.; Neumann: id. m. 23. és 306. 1.; Kiss: id. m. 78. 1.

3) Kiss: id. m. 78. 1. ; Neumann: id. m. 24. 1.

« AnteriorContinuar »