ben voltak kérdések, melyeknek az érdekelteket kötelező elintézése elől a nemzetek ki nem térhettek. E végre szolgálnak a congressusok és a conferentiák, melyeknek az államok kölcsönös egyetértésével keletkezett határozatai és megállapodásai az államnak egész egyesülésére kiterjed. Ez értelemben a congressusok és a conferentiák nemzetközi organumok és nem közegei az ilyen gyüléseken képviselt államoknak 1).

A nemzetközi jog irói rendszerint nem tesznek különbséget a congressusok és a conferentiák között 2), holott már maga az elnevezés is kétségtelen különbségre mutat. De eltekintve ettől, különbség van 1. a képviseletre nézve. Mig ugyanis a congressusokon vagy a souverainek személyesen jelennek meg 3); vagy az államhatalom olyan küldöttjei által képviseltetik magokat, a kik a tanácskozás tárgyát képező kérdésben véglegesen határozhatnak; a conferentiákon a fejedelmek soha sem jelennek meg és ad hoc kinevezett meghatalmazottak által képviseltetnek, a kik rendszerint csak tanácskozási joggal birnak; 2. a tanácskozási tárgyra nézve, melyet a congressusban az államok és a nemzetek legfontosabb életkérdései képeznek; mig ellenben a conferentiák a létező kötelezettségek vizsgálatával és értelmezésével, vagy a nehezebb és fontosabb feladatok megoldásának előkészitésével foglalkoznak 4); 3. a czélra nézve. Az elsőknek czélja, megoldása az olyan kérdéseknek, melyek a háboru elkerülését vagy a nemzetközi sorrend biztositását czélozzák; ellenben az utolsóak nem uj elveket állapitanak meg, hanem a létezőket kifejtik vagy alkalmazzák. A vitás kérdéseket nem döntik el, hanem eldöntésüket előkészítik. A gyakorlat azonban nem mindig alkalmazkodik a jelzett elméleti megkülönböztetéshez; mert ujabb idő

ismernek el rendezett államhatalmat, a rabszolgakereskedők a nemzeti lobogó védelme alatt folytatják üzletüket.

1) Ezt igazolja az a körülmény, hogy a wesztfáli, a bécsi, a párizsi és a berlini congressusok létre csak azért jöhettek, eredményhez csak azért vezethettek, mert a résztvevő államok tudatában voltak annak a solidaritásnak, mely köztük a nemzetközi érdekközösségnél fogva létezik. Martens Fr.: id. m. 224. 1.

2) Bluntschli: id. m. 108. §.; Heffter: id. m. 264. 1.

*) Ez történt a bécsi, acheni, troppaui és a laibachi congressusok alkalmával.

4) Igy az 1874-ki brüsseli conferentia a hadi törvények megállapitása végett hivatott össze. Martens Fr.: id. m. 225. 1.

ben az olyan tanácskozások is, melyek a congressusok jellegével birtak, egyszerüen conferentiáknak jeleztettek 1).

A mi magát a congressusoknak és a conferentiáknak ügyleti részét illeti, e tekintetben az európai államok gyakorlata a következőkbe foglalható:

1. A meghivás történhetik egy harmadik, közbenjáró hatalom 2); vagy közvetlenül az érdekelt felek valamelyike 3); vagy közvetlenül érdekelt fél hiányában, bármelyik európai hatalom részéről 4).

2. Résztvevő felek csak érdekelt független és teljesen souverain államok lehetnek, félsouverain államok a souzerain állam által képviseltetnek. A közvetlenül érdekelt feleken kivül a közvetitő állam is részt vesz és részt vehetnek a többi államok is, ha a tanácskozás tárgyát átalános jelentőségü kérdések képezik. Mindenesetre meghivandó az az állam, a melynek érdekéről a tanácskozásnál szó van 5).

1) Martens Fr.: id. m. 225. 1.; Kiss: id. m. 157. 1. Azt sem lehetne feltétlenül állitani, hogy a conferentiák kevésbbé fontos ügyekkel foglalkoznak; mert gyakran megtörtént, hogy kiváló fontosságu kérdések nem congressusokon, hanem egyszerü conferentiákon tárgyaltattak.

2) A bajor örökösödési kérdés elintézése végett II. Katalin hivta fel Ausztriát és Poroszországot 1779-ben, hogy a tescheni congressuson magukat képviseltessék. A prágai congressusnak Ausztria közbenjárására kellett volna összeülni, hogy Napoleonnal a végleges békeszerződést megkösse. Hasonló szerepre vállalkozott Ausztria a krimi háboru tartama alatt, hogy a hadviselő felek közt a békét helyre állitsa. III. Napoleon közbenjárása folytán jött létre 1866-ban a nickolsburgi præliminár béke Ausztria és Poroszország közt. Martens Fr.: id. m. 226. 1.

3) A béke-congressusok, melyeknél közbenjáró nem szerepelt, kivétel nélkül a hadviselő felek kezdeményezésére jöttek létre.

4) Ez különösen olyan nemzetközi kérdések tekintetében történhetik, melyek az államokat kivétel nélkül érdeklik. III. Napoleon 1863-ban azzal a javaslattal fordult az európai udvarokhoz, hogy a fennálló viszonyokat vizsgálat tárgyává téve, a jövendő zavarok lehető okainak közös megállapodással vegyék elejét. A javaslat, melynek titkos czélja a lengyel ügyek rendezése volt, a hatalmak által nem pártoltatott. Martens Fr.: id. m. 226. l.

5) E szabályt a gyakorlat nem mindig tartotta meg; mert voltak esetek, melyekben a közvetlenül érdekelt felek a határozatok hozatalából egyenesen kizárattak. Igy az 1869-ki párizsi conferentiához a görög képviselők csak azért hivattak meg, hogy a hozzájuk intézendő kérdésekre feleljenek. Az 1876-1877-ki konstantinápolyi conferentia a török képviselők kizárásával tárgyalta a Törökország és Szerbia, nemkülönben a Montenegro közt kötendő végleges békekötés feltételeit is, a boszniai, herczegovinai és bulgáriai administratio módozatait. Martens Fr.: id. m. 227. 1.

3. Mint képviselők a congressusokon, miként érintettük, a fejedelmek vagy meghatalmazott minisztereik szerepelnek; ellenben a conferentiákhoz delegátusok vagy biztosok neveztetnek ki, a kik a hozott határozatokat kormányaiknak tudomására hozzák 1).

4. A határozatok tárgyai, tekintve az ilyen összejövetelek körébe tartozható problemák sokféleségét, határozottan ki nem jelölhetők. Elvileg a congressusok és a conferentiák, mert nemzetközi organumok, csak olyan ügyekkel foglalkozhatnak, melyek az államközösséget érdeklik 2).

5. Az ügyrend, a régibbhez képest, sokkal egyszerübb 3). A tárgyalások az elnök választásával kezdődnek és az elnöki hivatallal rendszerint a tárgyalások székhelyéül szolgáló állam képviselője bizatik meg 4). Az elnök választását a meghatalmazások kicserélése követi. A tárgyalások közvetlenül és szóbelileg folynak. Bizonyos esetekben a gyülés tagjaiból külön bizottságok alakittatnak, egyes kérdések megvizsgálása vagy előkészitése és esetleg a hozott határozatok szövegezése végett. Minden ülésről jegyzőkönyv vétetik fel 5). 6. A határozatok hozatala szavazással történik és minden képviselt államot egy szavazat illet. A határozat érvényességéhez szótöbbség kivántatnék; anélkül, hogy a többségnek ekként keletkezett határozata a többieket kötelezné. Ha egyhangu határozat nem létesíthető, a tanácskozás eredménytelennek tekintendő.

1) A képviselők száma az összejövetel minősége szerint különböző lehet és a kormányok elhatározásától függ.

2) A történet arra is mutat példát, hogy a congressusok és a conferentiák egyes államok belügyeivel is foglalkoztak; a mint ez a veronai, laibachi és a troppaui congressusokon történt.

3) Azok a nehézkes ceremoniák, melyek a XVII. és XVIII. századbeli congressusokat és conferentiákat annyira megnehezitették, jobbára megszüntek, helyt engedve az ilyen gyülekezetek méltóságát nem alteráló egyszerüségnek.

*) Ez viszonzása a vendégszeretetnek, melyet az összejövetel és tagjai élveznek. Ettől a szokástól ujabb időben az államok csak két esetben tértek el. Az 1874-ki brüsseli conferentia alkalmával, midőn a belga képviselő az elnökséget Oroszország meghatalmazottjának engedte át; és az 18761877-ki konstantinápolyi conferentián, mely előkészitő határozatait az orosz meghatalmazott mint doyen du corps diplomatique elnöksége alatt hozta.

5) A közvetitő hatalom javaslatára összehivott gyüléséken, ez megtartja közvetitői szerepét a tanácskozásoknál és a határozatok hozatalánál is; nézeteltérés esetében az ő feladata az érdekelt felek közt egyezséget létesiteni. Martens Fr.: id. m. 229. 1.

7. A hozott határozatok végrehajtására kényszereszközök nem léteznek; ez a résztvevő államoktól magoktól függ; a mi nem zárja ki azt, hogy a végrehajtás a résztvevők valamelyikére bizassék vagy közös erővel történjék.

HARMADIK FEJEZET.

AZ EGYES ÁLLAMOK ÁTALÁNOS JOGAIT KORLÁTOZO VISZONYOK.

I. A közös jogrend.

32. §.

A korlátozások alapja és szükségessége.

A nemzetközi forgalomnak egyik feltételét képezi, hogy legalább a civilizátió hason fokán levő államok közt, önállóságuk és függetlenségük épségben tartása mellett, bizonyos intézmények és törvények tekintetében egyformaság létezzék annyival inkább, mert a szükségek mindenütt egyenlők lévén, az egyformaság, az államok akarata ellenére is, mintegy magától és szükségképen létesül 1). Az egyes államokban létező jogviszonyok már azért sem ignorálhatók, mert a belföldiek és a külföldiek közt felmerülő személyes és birtokviszonyok elbirálásánál és elintézésénél, melyek a külföldi jogviszonyokon alapulnak, ez utóbbiaknak az ismerete mulhatlanul szükséges 2). De a közös jogrend is azt követeli, hogy az egyes államok, a külföldi törvények alapján keletkezett ügyletek joghatálya

1) Martens: id. m. 79. §. Ez különösen ott történik, a hol, a forgalom közvetitője mindenütt egyenlő jelleggel bir, mint pl. a nyilt tengeren. A természetes viszonyok egyenlősége, jogi megitélésük tekintetében bizo nyos egyformaságot szül, melyet az államok, saját forgalmuk veszélyeztetése nélkül, nem ignorálhatnak.,

2), Les sujets de chaque État ont des rapports multipliés avec ceux des autres États; ils sont intéressés dans des affaires, traitées et dans de biens situés à l'étranger. De là découlé la nécessité, ou du moins l'utilité pour chaque État, et dans le propre intérêt de ses sujets, d'accorder certains effects au loix êtrangérés, et de reconnaitre la validité des actes passés dans les pays étrangers, afin que ses sujets trouvent dans les mêmes pays une protection réciproque de leurs intérêts. Wheaton: Éléments. Tom. I. pag. 104.

és a fenyitő hatalom gyakorlása tekintetében, bizonyos átalános elveket kövessenek 1); nehogy egyrészről a magánjogi viszonyok, az államterület változtatásával ingata gokká, bizonytalanokká váljanak ; másrészről pedig a tettesek a jogtalanság helyrehozását és a büntett megboszulását, az ország határainak átlépésével meghiusithassák.

Azok közé az intézmények közé, melyekre nézve a közös jogrend érdekében bizonyos átalános elvek követendők, tartozik különösen a jogszolgáltatás, ugy a polgári, mint a bünügyeket illetőleg.

A jogszolgáltatást tárgyazó korlátozások.

Atalában. 33. §.

Irányadó elvek.

Bármennyire kivánatos volna is, hogy a jogszolgáltatás mindenütt ugyanazon elvek szerint gyakoroltassék; hogy a hozott birói határozatok mindenütt egyenlő elvek szerint foganatosittassanak, meg kell vallanunk, hogy e jogos kivánság a gyakorlatban sok nehézséggel találkozik, melyek egyrészről a törvények és a jogszolgáltatási intézmények különféleségéből; másrészről a nemzetek jellegéből és szokásaiból erednek. E nehézségek folyton kevesbülnek ugyan, mert az élet és a tudomány szakadatlanul müködik a törvényhozás unificálásán 2); de ép a nemzetek jellege s az egyes országok sajátságos

1) Kiss: id. m. 172. 1. Nevezetes példa erre a legujabb olasz törvényhozás. Az 1865-ki olasz polgári törvénykönyv - Codice civile - egyes szakaszaiban megkisértette a nemzetközi magánjognak amaz elveit formulázni, melyek a nemzetközi közösségből erednek és ugy az elmélet, mint a birói gyakorlat által szentesitést nyertek. Az olasz törvényhozók ez elveket elfogadták, mert azokat Olaszországnak folyton növekedő nemzetközi vonatkozásai tekintetéből szükségeseknek, és az olasz nép meggyőződésével megegyezőknek találtak.

2) Ennek igazolására szolgálhat a német birodalmi kormánynak a közös váltó-rendszabály megalkotása tekintetében az europai államkormányokkal közölt javaslata; továbbá Hollandiának 1874-ben a külföldi biróságok itéleteinek végrehajtását tárgyazó törvény tekintetében tett inditványa. Mind a két tervezetet az európai hatalmak többsége rokonszenvvel fogadta; miért is megvalósításuk a közel jövőben bizton remélhető. Martens Fr.: id. m. 210. 1.

Apáthy: Nemzetközi jog.

7