ὀργῇ τ' ἐχώρουν πρὸς βίαν πειθαρχίας, ὥσπερ ξὺν ἀνθρώποισιν ἅψοντες μάχην. ΓΕΡ. Λέγουσι δ ̓ ὡς φάγοιεν ἀλλήλους, ῬΟΣΣ. Εγώ φάγοντας εἶδον, καὶ κατέπτησσον φόβῳ. THE SAME TRANSLATED. Mecum scande volans cærula nubium; Magnâ voce canens, usque canens vola! Duc me, suavis alauda, Cœlum carmine personans, Dum visam, tibi qui sic placeat, locum. Ægrum cor mihi languet : Pennas indueret, me tibi jungerem. Nam dulcis furor est cantibus in tuis! Duc me, duc ubi cœlum Purâ te recreat dape. Joyous as morning, Thou art laughing and scorning; Thou hast a nest for thy love and thy rest; And though little troubled with sloth, Drunken lark! thou wouldst be loth To be such a traveller as I. Happy, happy liver, With a soul as strong as a mountain river, Alas! my journey, rugged and uneven, I, with my fate contented, will plod on, And hope for higher raptures, when life's day is done. Aurorâ levior, lætior ebrio Cum risu volitas: sed placidus tibi Est cum conjuge nidus: Nolles quas ego prosequi Errabunda vias, strenua quamlibet. Felix! montivago flumine fortior, Laudes rite canis Deo. Felices ego sim tuque! Sed asperos Esto te tamen audiens, Te cœtusque tuos, par tibi gaudium Sumam, tollam animum liber in æthera; Vitæ spe melioris, Hujus tædia perferam. FROM RICHARD III. Have I a tongue to doom my brother's death, Had so much grace to put it in my mind. But, when your carters, or your waiting-vassals, THE SAME TRANSLATED. Αρ ̓ οὖν καταγνοὺς τοῦ κασιγνητοῦ θανεῖν, ἔπειτα δούλοις ἀνδράσιν ξυγγνώσομαι ; ἀδελφὸς οὐμὸς οὐδέν ̓ ἔκτεινεν βροτών, βουλῶν δ ̓ ἄποινα, θάνατον ἤντλησεν πικρόν· καὶ μὴν ἐκείνου τίς μ' ἐδεῖθ ̓ ὕπερ; τίς ἦν ὁ νουθετήσας γονυπετὴς θυμούμενον, φύσιν ξύναιμον καὶ φιλόφρονας τρόπους φράζων; τίς εἶπεν, ὡς ὁ δυσδαίμων ἀνὴρ, μέγαν στρατηγὸν πενθερόν θ ̓ αὑτοῦ λιπὼν, ἐμοὶ ξυνέμαχησ'; οἷά μ' ̓Αρέος ἐν κλόνῳ κεῖνος πεσόντ ἐῤῥύσατ ̓, ἔκ τ' ηὔδησ ̓ ἔπος, ζῆ καὶ τυράννευ ̓, ὦ κασιγνητὸν κάρα ; τίς εἶφ ̓, ὑπαιθρίοισιν ὡς ἐκείμεθον πάγοισιν ἡμιθνῆθ ̓, ὁ δ ̓ ἀμπισχὼν ἐμὲ τοῖς οἶσι πέπλοις, εἶτα γυμνωθὲν δέμας αὑτὸν παρέσχε νυκτὸς ἀτηρῷ κρύει; ᾔδειν τάδ'· ὀργῇ δ' ἠγριωμένος τότε κακῶς διώλεσ'· οὐδ ̓ ἄρ ̓ εἰς ὑμῶν ἐμοῦ οὕτως ἐκήδεθ ̓, ὥστ ̓ ἀναμνῆσαι πάλιν ἀλλ ̓ οἰκετῶν γ ̓ ἐπεί τις ἢ διακόνων |