házi hatalom közti viszonyokon, a területkivüliségen és az állami szolgalmakon alapulnak, — alább egyenként tárgyalandjuk. 27. §. B) Önfentartási jog. Az állami létel egy másik feltételét az önfentartási jog képezi, mely közvetlenül a létezés tényén alapszik és annak szükségképeni folyományát képezi 1). Minden jogi személynek, attól a pillanattól fogva, hogy jogosult lételt nyert, joga van az önfentartáshoz 2). A jogosan keletkezett politikai társulatoknak, vagyis az államoknak tehát kétségtelenül jogukban áll magukat minden olyan veszély ellen, mely lételüket vagy biztonságukat fenyegeti megvédeni; sőt a megtámadás lehetősége ellen biztositani3). A veszély, mely valamely állam létele, vagy biztonsága ellen irányul, eredhet természeti okokból és a viszonyok bonyodalmaiból; vagy emberi erőszakból. Az első magában véve nem jogositja fel az államot arra, hogy más államok alattvalóit létezésükben, javaikban vagy jogaikban megtámadjon. Csak a végszükség esetében; de akkor is csak adandó kárpótlás mellett, áll jogában az államnak, saját lételét mások lételének veszélyeztetésével, vagy jogaik félretételével megmenteni; feltéve hogy a veszélyt nem maga idézte elő. Ellenben a mások részéről fenyegető, vagy bekövetkezett erőszakoskodás ellenében, az állam a végszükség jogát veheti igénybe mindaddig, mig a veszélyt végkép el nem háritotta 4). De e jog hasz 1) Martens Fr.: id. m. 294. 1.; Resch: id. m. 57. 1. 3) Martens: id. m. 113. §.; Klüber: id. m. 39. §.; Martens Fr.: id. m. 294. l.; Resch: id. m. 57. 1. E jogból folyólag szabadságában áll minden államnak ugy területe belsején, mint annak határain, erőditményeket épittetni; feltéve, hogy e joga külön szerződés által nem korlátoltatik. A történelem több példát mutat arra, hogy egyes országoknak e joga különösen akkor, ha az erőditvények a szomszéd állam biztonságára nézve veszélyeseknek látszottak, részint szerződésileg, részint a békekötések alkalmával korlátoltatott. Ilyen kötelezettséget vállalt magára Francziaország Anglia irányában Dünkirchent illetőleg az 1713. utrechti és az 1748. acheni békekötések által; mig azután e kötelezettséget az 1763. párizsi békekötés 4. czikke megszüntette. Hasonló kikötés történt az 1815. párizsi szerződésben Hünnigen várra uézve, mely folytonos veszélylyel fenyegette Basel városát. L. Wheaton: Éléments. Tom. I. p. 76. és 77. 4) Oppenheim: Völkerrecht, 152. 1.; Klüber: id. m. 44. §. nálatának az államoknál épugy, mint az egyéneknél, feltételét képezi egyrészről a valóságos veszély; másrészről a szándékosság annak a részéről, a kitől a veszély ered. Mig tehát a valóságos veszély bekövetkeztéig, mindössze biztositási intézkedések történhetnek más államokkal való szövetkezés, erőditések, vagy hadi készületek által, a veszély első pillanatától kezdve jogában áll a veszélyezett félnek nem csak præventiv lépéseket tenni, hanem a fenyegető megtámadást a saját részéről intézett támadással elháritani 1). De a végszükség jogának az államviszonyok tekintetében, a dolog természetéből folyólag, nem ama szabályok szerint lehet helye, melyek a magánjogi viszonyoknál irányadóul szolgálnak; igen tévednek tehát azok, a kik azt hiszik, hogy a kis állam, ha éhség idejében minden forrását kimeritette, a szükséges élelmiszereket szomszédaitól erőszak utján is megszerezheti. A gyakorlatban kétségen kivül a legnehezebb feladatok közé tartozik a végszükség határait megállapitani; igen nehéz meghatározni az okokat, melyek egyes esetekben a végszükség jogát eleve igazolhatják. Azzal a titoktartással szemben, melylyel a politica mai időben czéljait körülveszi, nehéz bizonyos esetekben az államok egyes irányainak, egyes mozgalmainak czéljait meghatározni; ugyanazért, miután e tekintetben a folytonos figyelem is a legtöbb esetben csak vélelmet állapithat meg, az egyes államokat a lehető elhamarkodás ellenében, egyedül a kellő elővigyázat biztosithatja. Hogy valamely államnak bármily mérvü, de természetes növekedése azért, mert időfolytával veszélyessé válhatik, a végszükség jogát a többi államok részére nem állapithatja meg, a dolog természetéből folyik és bővebb indokolást azért nem igényel, mert az érintett esetben a végszükség feltétele, különösen a jogtalan megtámadás veszélye bekövetkezettnek nem tekinthető 2). Az államoknak van bizonyos természetes s ép azért szükséges növekedése és fogyatkozása; és a nemzetközi jog az államok hatalmának átalakulását nem csak nem ignorálhatja, de jogosultságát is el kell ismernie 3). 1) Az önfentartás ürügye alatt tett intézkedések egy másik állam szabadságának megsemmisitésére, vagy létfeltételeinek megszoritására nem irányulhatnak. Martens Fr.: id. m. 291. és 295. l. 2) Martens: id. m. 117. §.; Klüber: id. m. 41. §. 3) A középkor főleg Német és Olaszországban szerette az államokat kisebb herczegségekre darabolni. Ez lehetséges és türhető volt addig, mig Azonban, habár az egyik állam colossalis növekedése, a többiek részére a végszükség jogát nem állapithatja meg, ezeknek kétségtelenül jogukban áll, valamely államnak olyan növekedését, a melyhez kétségtelen jogczimet még nem nyert meggátolni; a nélkül, hogy az erre irányozott lépések jogsérelmet állapitanának meg. Ugyanez áll az egyes államok közti egyensulynak pillanatnyi megzavarásából eredhető veszélyekre is. A mult században gyakran megtörtént, hogy a határozottan hóditásra irányzott háboruk, a megzavart egyensuly helyreállitásának szükségességével motiváltattak 1). Ha ilyen változások érvényes jogczimből veszik eredetüket, minden ellenállás jogtalanság lenne; ez esetben a præventiv politikának a feladata a lehető káros következményeket elháritani. A valódi egyensuly a különböző államoknak békés együttlétét jelenti. Ez veszélyezettnek, megzavartnak akkor tekinthető, ha az egyik állam tulsulya oly aránytalan mérvet ölt, hogy mellette a többi államok létele, biztonsága lehetetlenné válik. Ilyen esetben nem csak a közvetlenül fenyegetett gyengébb, hanem a többi államok is fel vannak jogositva, az egyensulyt helyreállítani és a kellő biztonságról gondoskodni 2). Az eddig előadottakból is már világos, hogy a gyakorlatban nehéz a végszükség és a jog közt a határokat megállapitani; mert ez a birói elintézés körén kivül esik. Annyi kétségtelen, hogy az európai nagyobb államok jelenlegi tendentiájával szemben, a gyengébb államok helyzete alig egyéb a végszükség állapotánál. 28. §. C) Jog megfelelő kormányformához. Minden államnak joga van olyan kormányformához, mely intellectualis és materialis viszonyainak leginkább megfelel. Ebből folyólag jogában áll egyszersmind létező kormányformáját, a belső állam jogkörébe tartozik, megváltoztatni 9). Az ilyen válto mely e kisebb államok lételét külső veszély nem fenyegette. L. Bluntschli: Völkerrecht 96. §. 1) Igy Ausztria Törökország egy részét azért követelte, mert Oroszország Lengyelországban terjeszkedett; és Lengyelország felosztása hasonló okokkal motiváltatott. 2) Martens: id. m. 118. §.; Bluntschli: id. m. 98. §. 3) Klüber: id. m. 51. §.; Martens: id. m. 71. §.; Martens Fr.: id. m. 290. 1.; Kiss: id. m. 80. 1.; Neumann: id. m. 22. 1. zások ellen a többi államok jogosan akkor sem szóllalhatnak fel, ha a monarchicus állam köztársasággá, vagy viszont átalakul; vagy ha absolut kormányformáját alkotmányos kormányformával cseréli fel. E század első felében, különösen a szent szövetség alapitása óta, az európai nagyhatalmak több congressuson megkisértették, az érintett elv félretételével, még a nagyobb államok belügyeibe is avatkozni, a mint ezt pl. Nápoly és Sicilia tekintetében tették 1). Az európai nagyhatalmak e részbeni eljárása abban állott, hogy a saját kormányuktól eltérőt, vagy annál szabadabbat sehol sem türtek meg; mert a monarchia minden megszoritását, az átalános béke megzavarására irányzott forradalmi törekvésnek tekintették, és annak saját országaikra lehető visszahatásától tartottak. E gyakorlat azonban Francziaországban már 1830-ban kivihetetlennek mutatkozott, helyt adva a nemzet közi jog elveinek, melyek szerint az egyes államok kormányformájában történt változások ellen, a többi államok csak akkor szólalhatnak fel, ha az eddigi állapotot garantirozták 2), vagy saját jogaikban veszélyeztetnek 3). A jelzett általános elvből folyólag minden egyes állam ugy saját, mint hatóságainak és hivatalainak neveit, czimeit és czimereit meghatározhatja, illetőleg megváltoztathatja 4); feltéve, hogy intézkedései által más országok jogai nem sértetnek, más államok irányában jogok nem formáltatnak, vagy létező egyezmények nem alteráltatnak. De a kérdéses intézkedések akkor is, ha jogosan tör ténnek, a dolog természetéből folyólag, csak magára az államra és hozzátartozóira vonatkozhatnak, kötelező erővel csak ezekre nézve 1) Lásd 22. lap, 1. jegyzetet. 2) Igy a wesztfáli békekötést Franczia- és Svédország; az 1775-iki lengyel alkotmányt Poroszország, Ausztria és Oroszország garantirozták. Martens: id. m. 71. §. 3) Chacque État, en sa qualité d'être moral distinct et indépendant de tous les autres États, peut éxercer tous ses droits souverains, pourvu qu'en les éxerçant il ne nuite pas aux droits semblables des autres États. Parmi ces droits se trouve celui d'établir,, de changer et d'abolir la constitution du gouvernement de l'État. Aucun État étranger n'a le droit de s'opposer à l'exercise de ce droit, à moins que cette intervention ne soit autorisée par quelque convention spécialle, ou par la nécessité de prévenir des événements, qui compromettraient son indépendance et sa sécurité. Wheaton: Éléments. Tom. I. pag. 93. ) Bluntschli: Völkerrecht 84. §.; Klüber: id. m. 109. §.; Mar tens: id. m. 122. §. birhatnak; ugyanazért ha az állam ilynemü intézkedésének, különösen saját rangja felemelésének, más államok irányában is joghatályt kiván szerezni szükséges, hogy intézkedéseit azok által elismertesse 1), illetőleg a szokott módon és uton tudomásukra hozza; magától értetik, hogy a formalis elismerés kieszközlésének szüksége csak akkor és ott forog fenn, ha és a hol ellenmondástól lehet tartani, s hogy az elismerés alaptalan megtagadását, sok esetben, az állam megsértésének lehetne tekinteni. A mai viszonyok közt ily ellenmondás a névés czimváltoztatások tekintetében ritkábban fordul elő, mint a mult században, midőn a porosz királyi2) és orosz császári czim 3) felvétele, csak hosszas diptomatiai tárgyalások után ismertetett el érvényesnek 4), sőt e század elején is találunk hasonló példát, midőn a nagyhatalmak a hesseni választó-fejedelem által igényelt királyi czim ellen, az acheni congressuson határozottan tiltakoztak 5). Ujabb időben egyik államnak sem jutott eszébe a franczia császárság restaurálása, vagy az olasz királyság létesitése ellen tiltakozni. II. Tiszteleti jog. 29. §. Jelentősége és feltételei. Ha az egyes ember másoktól a külső tiszteletet és becsülést joggal megkövetelheti, még inkább megkövetelhetik ezt az államok nem csak azért, mert egy egész nemzet egységét képviselik; hanem azért is, mert olyan erkölcsi és anyagi czélok valósitására rendelt intézmé 1) Bluntschli: id. m. 94. §.; Klüber: id. m. 107. §.; Oppenheim: id. m. 173. l. 2) Porosz királyi czimet a római pápa csak II. Frigyes Vilmos alatt 1786-ban, a német rend pedig 1792-ben ismerte el. 3) Az orosz czár czimét a német császár 1744-, Francziaország 1762és Lengyelország 1764-ben ismerte el. 4) Az elismerés nem ritkán ama feltétel mellett történt, hogy általa az illető fejedelem magosabb rangra igényt ne formálhasson. Igy Franczia- és Spanyolország reversalist vettek Erzsébet czárnőtől, hogy ez magosabb rangra igényt nem tartand. L. Martens: id. m. 152. l. e) jegyzetet. 5) Az 1818. oct. 11-ki jegyzőkönyvben a nagyhatalmak egyuttal kijelentették, hogy a czimváltoztatások felett jövőre közösen fognak határozni. |
